Egy régi írás *Tiltott gyümölcs*

Mellettem feküdt.Szinte éreztem a szívverését holott egy ember is elfért volna köztünk.Elkezdett mesélni valamit,de nem figyeltem.Behunytam a szememet,és görcsösen kapaszkodtam a valósába.Úgy éreztem közelebb húzódott,de nem tudtam álmodom-e.Felé nyúltam, ujjaimat a lepedőn futtatva.Elértem az arcát,és kinyitottam a szemem,fájdalmasan várva,hogy véget érjen a pillanat. Engem nézett...Az orra kis híján az enyémet súrolta.Elsimítottam egy tincset az arcából,és kínok között néztem újra a szemeibe.A szemekbe amik soha nem lesznek az enyémek.Egy könnycsepp gurult végig az arcomon.Letörölte,de kezét az arcomon hagyta.Közelebb húzódtam,és próbáltam kizárni a világot,miközben lelkem haldoklott.Nem érzékeltem,hogy közeledik,csak amikor már hűvös lélegzetét az ajkaimon éreztem.Szívem ütemtelenül vert éreztem, hogy fokozatosan elveszítem magam.Nem tudtam hol vagyok,ki vagyok,csak élveztem a pillanatot.Ajkait a sajátomon éreztem.Szikra pattant ,magas feszültséggel töltve meg a számat.Bódultan,csókjától megrészegülve túrtam a hajába.Az egyik kezét a nyakamon nyugtatta a másikkal magához húzott,és karját derekam köré fonta.Hallottam rendezetlen lélegzetét,és szíve őrületes dobogását.El akartam taszítani véget vetni hiú ábrándjaimnak,de nem voltam rá képes.Mert ha már beleharaptál az almába a zamat nem enged.Muszáj tovább enned...